Fõoldal > Máramaros
 
 

Máramaros, más néven az Országok Országa a népművészetek, hagyományok és szokások egy kiapadhatatlan kincsesbányája. Ez a régió egy óriási szabadtéri múzeumnak tekinthető. A térség erős vidéki jelleggel bír. A falvak, a hűen őrzött hagyományok és színes népviseletek, de főképpen a Sapinta-i Vidám Temető és a fatemplomok vonzóak a turisták számára. Valójában egy igazi, famegmunkáló társadalom népesíti be a vidéket. Máramarost akár a fa országának is nevezhetnénk, így nem meglepő, hogy a létező famegmunkáló mesterségek közül a fafaragás a legelterjedtebb. A gyakorlatban való felhasználásán túl a fa Máramarosban a művészi kifejezés egyik eszköze. Az egész vidéken fafaragás díszíti a házak gerendavégeit, az ajtó- és ablakkereteket, a tornácokat és a kapuoszlopokat.

Egy másik fontos hagyományos mesterség a gyapjúfeldolgozás. Míg a férfiak famegmunkálással foglalkoznak, az asszonyok gyapjúból szőnyeget, csergét, terítőket, tarisznyát, öltönyt szőnek.

A máramarosi népviseletek díszítésében is hűen tükröződik a helybéliek tehetsége és leleményessége, pl. a nők színes gyöngyökből font nyakpántot viselnek és a férfiak bojtokkal és pánttal díszítik a kalapjukat.

Érdekes étkezési szokások maradtak fenn Máramarosban, mint pl. Virágvasárnap a család minden tagjának szentelt búzából (Virágbúza) cipót sütnek. Azt tartják, hogy akik Virágvasárnap ebből a cipóból esznek, találkoznak majd a másvilágon. Karácsony estéjén és Újév éjszakáján a család minden tagja disznókocsonyát fogyaszt egy közös tálból, amelyben benne van a disznó orra is, hiszen a néphiedelem szerint ez szerencsét hoz.

Az étel nem is esik jól egy deci / korty / "egy húzás" (100 ml) „cujka" (pálinka) nélkül, mondják a máramarosiak.
Ebben a régióban négy néprajzi tájegység található, éspedig:

Történelmi Máramaros
Láposvidék
Kővár
Bükkvidék

A Történelmi Máramaros a Kárpátok vonulatának egyik legkiterjedtebb medencéjében fekszik, amely 10.000 km2-en terül el az Avas, Gutin és a Cibles hegyek között. A Tisza felső medencéje két részre osztja ezt a tájegységet, a déli rész Romániához tartozik, az északi rész pedig Ukrajnában található. A történelmi Máramaros területének több mint felét tölgy-, bükk- és fenyőerdőkkel borított hegyek alkotják. Éppen ezért a fa mindenhol jelen van a máramarosi ember életében, kezdve a ház- vagy templomépítéstől, a kapukig vagy a használati tárgyakig.

A Történelmi Máramaros a famegmunkáló társadalom természetes múzeumának tekinthető, amelyben a tárgyi és szellemi alkotásokat a tökéletesség jellemzi. Ebben a társadalomban minden hasznos- vagy jelképes eszköznek egy jól megalapozott, sajátos anyagi vagy szellemi rendeltetése van, amelyek a népszokásokhoz, hagyományokhoz, hiedelmekhez kapcsolódnak.

A fa hasznos és egyben csodálatos világában fellelhetőek a mély emberi érzéseket kifejező alakzatokkal felruházott, különleges ikonok is.

A fába vésett különböző díszítő formák megérzésen alapuló elrendezése a tökéletesség határát súrolja, egy formai mesevilágot alkotva, amelyben együtt léteznek az elvont geometrikus és jelképes formák és különféle növényi-, állati-, kozmikus-, és vallási motívumok.

Láposvidék Kapnikbánya városától délre fekszik A térség észak - északkeleti határvonala követi a vulkánikus eredetű Gutin-Lápos és Cibles hegyek vonulatait, a déli és délkeleti határt a Breaza hegy képezi, nyugatról pedig a Satra csúcs és a Haragos dombság határolja a tájegységet.

A legfontosabb láposvidéki hagyományos foglalkozások a mezőgazdaság, állattartás, erdőkitermelés, méhészet, vadászat, fazekasság, fafeldolgozás és tojásírás.

Az ünnepi kalendárium az ortodox vallás és a bábák naptárát követi. Az ünnepek ritmikus körforgásban követik egymást, és egyidejűleg tartalmazzák a transzcendencia és a múlandóság paraszti szemléletmódját. Minden napnak pontos jelentése van és az éjszakákhoz bizonyos tiltások kapcsolódnak. Az itt élők ismerik a csillagjegyeket és bőjtölnek is a gyermekeik sorsára gondolva. A lányok még fonóba járnak, és különböző mágikus fortélyokkal csalogatják a legényeket, akiket a sors nekik szánt. Az emberi élet a kozmikus lét egy szerves része. A láposvidéki emberek szeretnek horázni, táncolni, ünnepek alkalmával színekben pompázó népviseletet öltenek magukra.
Láposvidéken sok régi kápolna és templom található.

Kővár vidéke Nagybányától és Felsőbányától délre található, keleten Láposvidék és nyugaton Codru vidéke határolja. Dombos felszínét számos kígyózó folyó szeli át, amelyek közül a legjelentősebb a Lápos. A domborzat változatossága - a síkvidéktől a magas hegyekig - rányomta bélyegét a települések szerkezeti felépítésére; itt láthatunk szétszórt- és sűrűn lakott településeket is.

Kővár vidéke is sajátos hagyományokkal, népviselettel és jellegzetes építészeti elemekkel büszkélkedhet, mint pl. az épületek falai világos színű vakolattal borítottak. Különösen érdekes és gazdag a tájegység népdal-, népköltészet- és néptánc világa, amely többnyire az élet fontosabb eseményeihez kapcsolódik: születés, lakodalom, temetés, fonó, stb.

Az UNESCO Világörökség Listán lévő nyolc máramarosi templom közül kettő Kővár területén található, az egyik Dióshalmon és a másik Nyárfás helységben.

Bükkvidék a Bükkvidéki-dombság területén fekszik. Ebben a tájegységben a földet szívesen művelő, szorgos emberek laknak, akik büszkén őrzik ősi hagyományaikat is. Bükkvidék a közelmúltban jelentős gazdasági és társadalmi fejlődésen ment keresztül, ezáltal Máramaros egyik legjelentősebb tájegységévé nőtte ki magát. A múltban a társadalom fenntartója a parasztság volt. A hagyományos gazdasági ágazatok közül a mezőgazdaság, vesszőfonás, fazekasság, haltenyésztés emelkedik ki. Bükkvidék minden településén kézművesek szorgoskodtak, akik a tájegység sajátos népművészeti elemeivel díszítették termékeiket. A bükkvidéki népviselet sok díszítésben és színben pompázik, akárcsak a hímzés, vagy a szőttesek.

A térségnek nagy turisztikai vonzereje van, amelyek a földrajzi fekvésnek és a változatos növény- és állatvilágnak tulajdonítható.Szamosújfalván található egy a 17. századból fennmaradt fatemplom, amelyet történelmi emlékműnek nyilvánítottak. A templom tölgyfából készült, és érdekességnek számít a tölgyfagolyókból kialakított padlózata.
Szamosújfalván található egy a 17. századból fennmaradt fatemplom, amelyet történelmi emlékműnek nyilvánítottak. A templom tölgyfából készült, és érdekességnek számít a tölgyfagolyókból kialakított padlózata

 
 
 




 
  •  DirectWeb © 2011
DirectWeb Webdesign Printdesign